Barátnőmnek

Verset írni én nem tudok,

de valamit majd kigondolok.

Arcod legyen mindig vidám,

s ne felejsd el milyen a zsivány.

Ajkad puha, s piros legyen, mint a rózsa,

de ne szúrjon, mint engem a bazsarózsa.

Szemeid ne legyenek soha könnyben,

s ne felejts el soha engem.

S ha százév után újra látlak

Újra két karomba zárlak.

Jó barátom voltál sokáig,

s remélem az leszel életem végéig.