Ha Isten egy DJ,az élet egy táncparkett,a szerelem egy ritmus,és te vagy a zene.

Mély lélegzetet veszel, majd besétálsz az ajtónEz a legelső reggeledKöszönsz a rég nem látott barátaidnakPróbálsz nem mások útjában lenniEz a legelső éved és te mégItt leszel az elkövetkezendő 4 évbenRemélve, hogy az idősebb srácok közül valaki rád kacsintés azt mondja: "Tudod, még sose láttalak erre fele".Mert mikor tizenöt éves vagy, és azt mondják neked,hogy szeretnekTe hinni fogsz nekikÉs mikor tizenöt éves vagyúgy érzed senki sem ismer igazán.Hát számolj el tízig, tedd megIlyen az élet, mielőtt megtudod kivé válsz

Itt áll az út, de le van zárva.
Vajon a pokolba vinne vagy a mennyországba?
Érzem a súlyát, de nem elég tiszta,
hogy keresztültörjek vagy forduljak vissza.
Fájdalom, könny és évekig éjjeli
szerelem, mosoly éltető fénnyel,
mit hoz a sors, sohasem látod,
de bármerre vezet, végig kell járnod!

Nem feledem mikor először találkoztunk évekkel ezelőtt még. Éreztem, hogy fáj valami és szóltam hozzád. Te vissza. Majd csak azon vettük észre magunkat, hogy nem bírjuk ki, hogy ne lógjunk egymáson. Hatalmasakat nevettünk, láthatatlanul fonódtunk bele egymás életébe. Tudtam, hogy nem akarlak elveszíteni mert Veled annyira természetes minden és annyira jó, hogy eddig még nem tapasztaltam senkinél. Én elkezdtem a mondatot, Te befejezted. És egy-egy hanglejtésből vagy egy-egy szóból tudtuk, hogy milyen hangulata van a másiknak. Imádtam azt az érzést, hogy ismerem minden rezdülésedet. Jó érzés volt, hogy szeretlek és Te viszont szeretsz és tudtam, hogy hiába vagy távol, tudom, hogy feltételek nélkül szeretsz. Azt szereted aki vagyok.

,,Amit azelőtt szerettem, többé nem szeretem. Mit mondtam? Hazudok. Még most is szeretem, de mérsékeltebben. Ismét hazudtam, szeretem, de szégyenlősebben. Szomorúbban. Most mondom meg az igazat - szeretem, de szeretném nem szeretni. Elepedek, hogy gyűlölni tudjam, de csak szeretem, akaratom ellenére. Kényszerűségből, szomorúan gyászolva...”

Fáj,de azt akarom hogy mégse múljon el

Barátnőmnek

Verset írni én nem tudok,

de valamit majd kigondolok.

Arcod legyen mindig vidám,

s ne felejsd el milyen a zsivány.

Ajkad puha, s piros legyen, mint a rózsa,

de ne szúrjon, mint engem a bazsarózsa.

Szemeid ne legyenek soha könnyben,

s ne felejts el soha engem.

S ha százév után újra látlak

Újra két karomba zárlak.

Jó barátom voltál sokáig,

s remélem az leszel életem végéig.

Gyűlöllek, mert megbántottál,
gyűlöllek, mert hazudtál.
Gyűlöllek, mert azt mondtad szeretsz,
pedig tudtad az enyém nem lehetsz.
Mivel én nem kellek neked,
ezért fáj most a szívem érted.
Gyűlölöm a szemed,
ahogy rám nézel vele.
Gyűlölöm a szád, ha mosolyog
s hajad ha lobog.
Gyűlölöm azt, hogy szeretlek,
mert tudom a tiéd soha nem lehetek.
Mivel a te szíved másért dobog,
ezért az én szívem zokog.
Ha nézel szemembe
vércseppen szívembe!

Hiába...

Elegem van az életből, nem akarok élni,
Nem akarok szenvedni, se többet félni.
Nem akarok érezni már se jót, se rosszat,
Nem akartam rövid életet, se hosszat.
El akarok menni innen, el jó messzire,
Emberek nélkül akarok lenni, nem gondolva semmire.
Felejteni akarok, nyugalomban, csöndben,
Erdőben sétálni a sötétben és ködben.
Nem akarok vitát, sem szidást hallani,
Nem fogok többet senkit se zavarni.
Nem akarok bánatot, nem akarok érzést,
A szívem nem bír már el több vérzést.
Vérezni lehet, míg az embernek van vére,
De nekem már nincs, eldobom végre.
Utálom a világot, zord környezet,
Sötét, borús, borzalmas övezet.
Nem találok örömöt itt, se boldogságot,
Csak megvetést, bánatot, hazugságot.
Vidám szeretnék lenni, mégsem tudok,
Ezért feladom, és a Halál felé futok.
Gyenge vagyok és gyáva, nem tagadom,
De nem látok semmi okot, amiért itt kéne maradnom.
Nem tudom mit érez más, csak azt amit én,
Nem lehetek többé boldog, ez már tény.
Melankólikus mondanivalóm csak egy szó: Halál,
Egy lány, aki nem keresi a boldogságot, mert sosem talál.

Hiába...

Hiába nézel rám álságos szemekkel,
Hiába szúrsz hátba öldöklő kezeddel,
Hiába gyengíted fuldokló testem ,
Hiába próbálsz megölni engem!!
Hiába vádolsz vak ez az érzelem,
Hiába hazudsz élem az életem!
Hiába próbálod kiszívni véremet,
Hiába kavarod főzöd mérgemet!
Hiába fojtogatsz mégis van levegőm,
Hiába gyengítesz mindig is lesz erőm!!
Hiába minden bevett bűvölet,
Hiába mert TÉGED ÖL MEG A GYŰLÖLET!

Gyülölöm

"Gyűlölöm már ezt a virágot,
Gyűlölöm már e tarka virágot,
Hogy színe van, boldog s illatozik,
Ereimben vér helyett gyűlölet folyik."

Tüz és viz vagyunk

Gyűlölöm az életem,
Gyűlölöm a végzetem,
Gyűlölöm azt aki vagyok,
Gyűlölöm hogy élek, hogy vagyok!
Gyűlöllek ha szeretsz,
S akkor is ha nem!
Gyűlölöm ha velem vagy,
De azt is ha nem!
Gyűlölöm a lényedet,
Az arcod, a ruhád,
Gyűlölöm hogy oly sok időt,
Kell most várni Rád!
Gyűlölöm hogy szórakozol, akarsz engem még?!
Ha így folytatod, eléred, hogy azt mondom: ELÉG!!
Ha rád gondolok,
Szívem jobban dobog.
Ha arcod nézem,
Lelkem tűzben lobog,
Bevallottam, hogy szeretlek,
S ezt nem kellett volna,
Hisz tudtam szenvedés, ez életem sorsa!
Nélküled életem üres, nincs értelme!
Tudom neked így jobb, nem nyaggatlak érte!
Nekem elég egy szó, csak annyi, hogy: VÉGE!!
Három hete azt hittem, csak barát lehetsz,
Egy hete azt hittem, igazán szeretsz.
Nemrég még elhittem, Összetartozunk,
De ma már úgy hiszem
Tűz és Víz vagyunk!"

Mi Nők

Mi, nők, annyira bele tudjuk képzelni, magyarázni hihetetlen alakokba a fantáziát. (...) Lássuk be, a rossz fiúkra bukunk. A csibészekre, ebadtákra. Akik sosem javulnak meg, de mindig ebben bízunk. Mindig átvernek, így sajnos sosem unalmasak. Á, dehogy változnak! Kicsit még meg is aláznak. Várni kell rájuk. Nem jelentkeznek annyiszor, hogy elegünk legyen belőlük. Stratégiájuk kipróbált, kidolgozott. Csókjuk kábító, begyakorolt. Ők azok, akikért élni-halni kell. Akikért biológiai bombánk robban. Akiket kerülünk, mégis mindig beléjük botlunk. Ha választani kell, őket választjuk. A jófiúk nem mozdítanak ki pályánk egyensúlyából. Velük nincs is mit megbánni. Ilyet szeretnénk, de nem ilyet akarunk. Legalábbis nem készen. Szóval, rossz legyen, amikor elszédít, de aztán jó legyen a hatásunkra. És maradjon is olyan, hogy a többi nőre már ne legyen hatással. Esküszöm, nem értem magunkat. Csoda, hogy szegény jófiúk belerokkannak a próbálkozásba? A rosszak nem, mert ők nem is akarnak érteni minket. Csak mi őket. Ördögi kör ez.

(...)

Mindegy, mit csinálsz. A jövő előre meg van írva. Nem változtathatod meg. És előfordul, hogy az, amit nem változtathatsz meg, végül megváltoztat téged.

A Ritmus

A ritmus kell szól a dallam
Testem ég szivem dobban
Nem kell a stylist hamis csillogás
Ez nem a megastár ez egászen más nekünk
a Hip-Hop egy örök érzek
Ha nincs benne érdek attol lessz értek
Sok Mc között most teret kérek
Laura itt van szóljon az ének.

Gyilkos!

Süvít a skúló, mint a rappem, mikor rád lövökA mocskos pofám miatt mondják: Siska, érted kár kölyök!De mikor én jövök, a flow-tól majd kicsattan Ahogy pattan, minden utcagyerek a cuccomra kattanMániám Dühkor-rá fajult, társak a trógerekA telepszemle hallatán kipusztulnak a pózerekJön a rossz társaság, nem segítenek gyógyszerekA vérünkbe ivódtak már a győri gyilkos módszerek!

Külömbözőek...

Külömbözőek az emberek,
Mozgató szükségletek,
és kényszerek.
Ami egyikünknek megváltás
És másikunknak börtön.